Láttad e már azt régebbi orosz filmekben, hogy mikor már kalap-kabátban menetkészen állnak a lakás kijárati ajtajánál, és megkérdezi az egyik, hogy akkor mehetünk? fogják magukat és leülnek egy fél percre némán?
Amikor én ezt először láttam, rettentő jót röhögtem rajta! Milyen ez: -Mehetünk? -Igen. És leülnek.
Há normááális?
De aztán rájöttem milyen remek találmány is ez! Elcsendesedni, kicsit átgondolni, mi is vár ránk az ajtó mögött...és aztán belevágni, ha komolyan gondoljuk a dolgot. Vagy akár azt mondani-Nem, nem is akarok elmenni, és ledobni a kabátot, csizmát, vissza az otthon puha védelmébe, és hagyni a görcsölést a fenébe!
Nos, hát számomra most egy ilyen fél perc jött el. Indul megint a szakkör a KÖSZI-ben, de mielőtt újból elkezdeném, egy kicsit leülök és visszanézek, mi van mögöttem és mi előttem!
Nézzünk tehát kicsit vissza, mik is történtek az előző "szezon"-ban!
Gyönyörű munkák születtek! Régi és új tanítványok egyaránt büszkeséggel töltenek el, mikor látom, milyen szépségek kerekednek ki a kezük alól.
Egy kis galériát szeretnék itt nyitni most nekik, hadd lássa más is, milyen ügyesek, tehetségesek!
Ezek a szobrocskák Berni munkái. Szülinapi ajándéknak készültek. Én azt gondolom, hogy ritka-szép ajándék lett mind a kettő!
Még egy szépség! Ez Berni "kármentő" munkája, talált egy elhagyott, girbe-gurba edényt és ilyen gyönyörűvé varázsolta! Nem semmi!
Nem tudom, mennyire lehet látni, de a minták domborúak! Ezt úgy faragta, kaparta ki abból a bumfordi edényből, amit épp ki akartam dobni az "olvasztóba".
Egy rusztikus tál, Made by Heni! Egyszerű, tiszta, de a máz játékától egyben izgalmas tálacska. Igazi Heni munka!
És ez Annától egy izgalmas afro portré. Aki próbálta már, az tudja, hogy az emberi fej nem is olyan könnyű feladat, sem rajzban sem agyagban.Anna bátran neki vágott, küzdött, figyelt, tanult, és megoldotta.
Na persze voltak már ennek a munkának előzményei, például az elefántok!
Ez a labdázó elefánt a legutóbbi darab.
Anna közel 2 éve jár a szakkörbe, de az első szobrát, ami szintén elefánt volt, kb. fél év után alkotta meg.
Amikor én ezt először láttam, rettentő jót röhögtem rajta! Milyen ez: -Mehetünk? -Igen. És leülnek.
Há normááális?
De aztán rájöttem milyen remek találmány is ez! Elcsendesedni, kicsit átgondolni, mi is vár ránk az ajtó mögött...és aztán belevágni, ha komolyan gondoljuk a dolgot. Vagy akár azt mondani-Nem, nem is akarok elmenni, és ledobni a kabátot, csizmát, vissza az otthon puha védelmébe, és hagyni a görcsölést a fenébe!
Nos, hát számomra most egy ilyen fél perc jött el. Indul megint a szakkör a KÖSZI-ben, de mielőtt újból elkezdeném, egy kicsit leülök és visszanézek, mi van mögöttem és mi előttem!
Nézzünk tehát kicsit vissza, mik is történtek az előző "szezon"-ban!
Gyönyörű munkák születtek! Régi és új tanítványok egyaránt büszkeséggel töltenek el, mikor látom, milyen szépségek kerekednek ki a kezük alól.
Egy kis galériát szeretnék itt nyitni most nekik, hadd lássa más is, milyen ügyesek, tehetségesek!
Ezek a szobrocskák Berni munkái. Szülinapi ajándéknak készültek. Én azt gondolom, hogy ritka-szép ajándék lett mind a kettő!
Még egy szépség! Ez Berni "kármentő" munkája, talált egy elhagyott, girbe-gurba edényt és ilyen gyönyörűvé varázsolta! Nem semmi!
Nem tudom, mennyire lehet látni, de a minták domborúak! Ezt úgy faragta, kaparta ki abból a bumfordi edényből, amit épp ki akartam dobni az "olvasztóba".
Egy rusztikus tál, Made by Heni! Egyszerű, tiszta, de a máz játékától egyben izgalmas tálacska. Igazi Heni munka!
És ez Annától egy izgalmas afro portré. Aki próbálta már, az tudja, hogy az emberi fej nem is olyan könnyű feladat, sem rajzban sem agyagban.Anna bátran neki vágott, küzdött, figyelt, tanult, és megoldotta.
Na persze voltak már ennek a munkának előzményei, például az elefántok!
Ez a labdázó elefánt a legutóbbi darab.
Anna közel 2 éve jár a szakkörbe, de az első szobrát, ami szintén elefánt volt, kb. fél év után alkotta meg.